Hinta, lomb, csobogó – játszóterek Debrecenben

Az ilyen létesítményeket leginkább a 2-10 éves korosztály használja. Fontos előírás tehát, hogy a játszótéri eszközöket olyanokra kell tervezni, elkészíteni, hogy igénybevételükkor ne keletkezhessenek veszélyes helyzetek (fej, nyak vagy ujjak beszorulása). Megfelelő legyen a szerkezeti szilárdságuk és a stabilitásuk, ugyanakkor a leesés ellen is védelmet nyújtsanak.

Elemi elvárás az is, hogy az alapozásuk zárja ki a kioldódás vagy az ütés veszélyét, szükség esetén pedig a felnőttek az eszközön belül segíthessenek a kicsiknek. A játékok csak olyan anyagokból gyárthatók, amik nem károsítják a használóik egészségét. Debrecenben egyébként csaknem 100 játszótér van, s ezeknek megközelítőleg a negyedük-harmaduk felel meg az Európai Unió szabványainak. Fejlesztésüket – lehetőségei szerint – folyamatosan végezteti az önkormányzat.



Ez utóbbi vélhetően a legkevésbé foglalkoztatja a gyerekeket – sokkal inkább az, hogy van-e park a közelükben, és ki tudnak-e kapcsolódni bennük. Debrecenben nagyon jól ellátott például a Dobozi-lakótelep, a Vénkert, az Újkert és a Tócó-völgyi lakótelep (az utóbbiban minden udvaron vannak játékok). Ezek mellett igen irigylésre méltók a Tócóskerti lakótelep hangulatos, óriási ligetei is, ahol például kocogni is kiválóan lehet.

De mikkel is „kell” rendelkezniük a játszótereknek? Hagyományosan alapvető elvárás a hinta, a homokozó, a pad és a mászóka, viszont a régebben szintén ebbe a körbe tartozott libikókából és forgókból egyre kevesebb található. Gyakoribbak viszont a rugós rodeós eszközök, és nagyon jó megoldás az is, ha sportpálya is tartozik a játszótérhez.

Az Oláh Gábor utcai és a DEAC-sporttelepen, továbbá a tócóskerti jégcsarnok előtt szabadtéri kondiparkok is állnak, s láthatóan ezeket is szívesen látogatják a testgyakorlásra vágyók. Aki pedig kulturált körülmények között – és ingyen – futna, bizton megtalálja a számítását egyebek mellett a Gyulai-stadionban, valamint a DEAC- és az agráregyetemi pályákon.

A sok szép és hasznos létesítmény ellenére nagy hiányosság, hogy vécé és ivócsap alig-alig vehető igénybe. Tapasztalataink szerint illemhely az Ötholdas Pagonyban és a Máltai Szeretetszolgálat mesekertjében működik, vízvételi lehetőség pedig a „Máltain”, a Békás-tónál és a Vezér utcai parkban. Ez utóbbiban egyébként egy hangulatos vízköpő is csörgedezik az óriási fák árnyékában.

Követendő kezdeményezés az is, hogy egynémely kereskedelmi-vendéglátó vállalkozás játszóteret telepített az üzlete mellé vagy magába a boltterébe. Ezeken a helyeken is gyakori a csúszda, a házikó és a mászóka, miként a kisautó és az alagút is. Megszerették a kirándulók a Békás-tóhoz állított napozópadokat, valamint az Oláh Gábor utcai sporttelep kosárlabdapalánkjait is. Mindemellett ugyancsak egyre népszerűbb a város legújabb rekreációs parkja, a Kassai úti campusban kialakított „Zöld hullám”.

Az azonban az itt vízbe dobott könyvből is látszik, hogy sajnos nem mindenki becsüli meg ezeket a létesítményeket. Sokan elfelejtik azt is, hogy hiába takarítanak az AKSD és a Dehusz munkásai, ha a vandálok, a szemetelők és a kutyafuttatók ügyködésének elhárítása meghaladja az erejüket. Óriási baj ez, hiszen a játszóterek létrehozása és fenntartása nem csupán tetemes milliókat igényel, hanem leginkább az emberek örömét szolgálná.

Elszomorító állapotban van többek között a Madách téri játszótér és a nagyerdei Matáv-játszótér is. Viszont a rongálók ellen a parkok bekerítése, zárása és őrzése jó megoldásnak bizonyult – lásd az Ötholdas Pagony, a Máltai Játszótér, a Nagy Katalin Emlékpark és a Vezér-lakótelepi kert gyakorlatát.

Forrás: Dehir